Nagyon sok jó anyag gyűlt össze eddig a vezető különböző feladatairól, az ezek legjobb teljesítéséhez szükséges tulajdonságokról, motivációs módszerekről,... én most szeretnék egy személyes példát megosztani veletek a vezetés/vezetőség problémakörét illetően.

Ahogy azt már tisztáztuk, nem mindegy, minek a vezetéséről van szó: (egy családról :D), egy kis, pár főt foglalkoztató szinte családi vállalkozásról vagy egy több száz fős multiról. Aztán mindenféle okos emberek, szervezetek kitalálnak rendszereket, szabványokat, hogy egységesítsék, egyszerűsítsék a vezetés munkáját (az elmúlt 4 évben szerintem legalább annyiszor hallottam a PDCA-ciklust mint azt, hogy kérsz-e egy kávét). De hogy is néz ez ki a valóságban?

A személyes rész: A 90-es évek közepén a szüleim alapítottak egy céget magukon kívül 4 alkalmazottal. Szépen fejlődtek, bővültek, lett 6 alkalmazott. Apukámnak zseniális agya van, kitalált egy áttekinthető, jól működő, logikus rendszert, ami minimálisra csökkentette a hiba lehetőségét. Aztán Unió meg válság után úgy döntött a cég, hogy terjeszkedik Erdély felé és lett ott egy kisker bolt, Budapesttől 800km-re. Egy ottani boltot vettek meg az ottani alkalmazottakkal "együtt" ha lehet ezt így mondani és próbálták átültetni az itthoni jól működő rendszert.

Mostmár elég nagy vagyok ahhoz, hogy át tudjam látni a dolgokat és segíteni tudjam apukámék munkáját, ezért több ízben jártam én is kint Erdélyben és sok mindent láttam, sok mindenről tanakodtunk. A tapasztalataim:

1. 800km nagyon sok kelet felé, 12-14 óra autókázás kiérni, utána 1 nap "rehabilitáció" szükséges. Mivel apukám a feje mindkét cégnek, muszáj rendszeresen kiutaznia. Fárasztó, idegörlő, hosszú...

2. Az emberek mindenhol mások. Nem lehet elvárni külön területen élő emberektől, hogy ugyanúgy gondolkodjanak, mert képtelenek rá. Nem azért, mert ostobák, hanem mert másban nőttek fel, másra áll rá az agyuk. Hiába szeretnénk megvalósítani egy nekünk logikus rendszert, ha ők nem értik, nem tudják megcsinálni. Megoldás: találjátok ki, hogy szeretnétek és legyen úgy. De ez sem működik. Azt sem tartják, amit ők találtak ki.

3. Alkalmazottnak soha semmi sem drága. Ameddig megkapja a fizetését, addig nem érzi a súlyát, ha kárt okoz, lustasága miatt haszontól esik el a cég, ... Tudom, itt jön a motiváció kérdésköre. Nem egyféleképpen próbáltunk hatni az emberekre, de itt semmi se működik. Télleg!!! A "hirtelen elém ugrott az árok" típusú kifogásokkal pedig végképp nem tud mit kezdeni felnőtt ember.

4. A távolság és a megfelelő kontroll hiánya miatt sok a hiba és sok többletmunkát eredményez (nekem is :@).

5. Ameddig ott a főnök, addig mindenki tudja a dolgát, utána mintha nem is lenne főnök... Amit megbeszéltek, mintha nem is lenne, mindenki megy  a saját feje után. Nincs otthon a macska, cincognak az egerek.

A teljesség igénye nélkül. Nem tőletek várok megoldást a saját problémáinkra :D Csak megpróbáltam szemléltetni, hogy szépek az elméletek, nagyon jól hangzanak, bólogatunk, hogy igen, egyetértünk, így van, aztán a valóságban nem minden fekete meg fehér és sokszor nehéz gyakorlatba átültetni a tanultakat.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.